Sziasztok! Ma, a második bejegyzésemben a furulyán játszható félhangokról fogok írni nektek. Azt az elején le szeretném szögezni, hogy a keresztes és B-s hangok ezen a hangszeren enharmóniát alkotnak. Mi az enharmónia? Az alábbiakban a hangokkal együtt megosztom veletek.:

KERESZTES ÉS B-S HANGOK GERMÁN UJJRENDSZERŰ FURULYÁN

Mielőtt ezekről a hangokról készített táblázatomat átnéznénk, beszélek nektek először az előzőleg említett enharmóniáról. Zenei szempontból az enharmónia-szó két olyan hangot jelöl, melyek  egy hangzásúak, de különböző elnevezésűek. Például furulyán az E^# hangja megegyezik az F-ével, az F^b-é pedig az E-hangéval. Mivel ezek nehezen eljátszható hangok a hangszeren, így könnyebb, hahelyettesítjük őket a már megtanult alap, egész hangokkal. Az enharmónia definícióját követően így msot már az is világosleszszámunkra, hogy miért játszuk ugyanolyan hanglefogási technikával pl. a G^b (Gesz) és F^# (Fisz)-hangokat a hangszeren. Lássuk, hogy bizonyos hangok lefogása hogyan zajlik az első oktávban!:

A második oktávban azonban ennél már macerásabb a hangok lefogása, mivel nem mindegyik hanghoz rendelt technika működik. A lényeg a lefogásnál ugyanaz, mint az egész hangok esetén, hogy a hátsó lyukat 1/4-ig kell lefogni. Lássunk néhány hangot a második oktávból!:

• C^#"/CISZ" > 0.25 1 - 3 4 5 6 7 < D^b"/DESZ"
• F^#'/FISZ > 0.25 1 2 3 - 5.5 - - < G^b'/GESZ'

Ahogyan ez a fenti esetben is kitűnik, itt is enharmóniáról beszélhetünk, hiszen a hangok lefogási technikája megegyezik a példa-esetek mindegyikében.

Nos, ennyi lenne a Germán ujjrendszer alapján működő furulyána félhangok lefogási módszere. Legközelebb a Barokk fogási technikákkal ismerkedhettek meg félhangok terén. Tartsatok velem akkor is, további kellemes napot kívánok nektek a továbbiakban!