Sziasztok! Ma, az első bejegyzésemben folytatni fogom a "Zenei alapok extra" című kottaismereti anyagunkat a második, befejező részével. Ebben a részben a B-előjegyzésről lesz szó, és az ehhez tartozó moll-dúr hangnemekről. Ha érdekel benneteket a téma, tartsatok velem a továbbiakban!:

A B-S SKÁLA MOLLJAI ÉS PÁRHUZAMOS DÚR-SKÁLÁI

Mielőtt elkezdenénk kifejteni a 7 db skálát, előtte beszéln iszeretnék egy kicsit személyes tapasztalataimról, miként kerültem én kapcsolatba ezzel a skálával élesben. Azt ugye, akik ask.fm-en, youtube-on vagy esetleg facebook-on követnek, tudják, hogy egyházi zenét kezdtem el játszani először furulyán. Azt tudni kell, ha egy kicsit tüzetesebben átnézzük a kottákat, hogy ezek bizony nagyon komoly előjegyzésekkel fémjelzett dallamok többségéből állnak, melyeket kántoroknak kötelező megtanulni a képzésük során. Én először a "Mennyből az angyal" című ének kapcsán szembesültem azzal, hogy anno azért nem voltam képes hosszabb ideig eljátszani furulyán, mert nem vettem  figyelembe az 1b-előjegyzést, ami hatalmas hiba visszagondolva a kezdeti botladozásaimra.
Alapból nézve a #-es és b-s skála közül egyértelműen az utóbbit nevezem kedvencemnek, mivel ezt a legegyszerűbb - szerintem - megtanulni hanglefogási technika szempontjából. Lássuk akkor az egyes skálák moll-és dúrpárjait!:

1.)  D-MOLL/D MINOR: Skála-listánk első szereplője a D-moll skála. Ennél egyetlen félhang található a kottában, az pedig a B. Az F-dúr skála párhuzamos mollja.

2.)  G-MOLL/G MINOR: A második a sorban a G-moll skála. Itt már 2 db félhangunk van, melyek a következők: B és E^b/Esz. A B-dúr skála párhuzamos mollja. 

Sziasztok, szép reggelt mindenkinek! Ma, az első bejegyzésem nem másról fog szólni, mint a már, az első zenei alapokról szóló bejegyzés végén megígért zenében használatos előjegyzésekről, melyek megtanulása fontos, ha valamilyen hangszeren tanul játszani az ember. Ha érdekel benneteket a téma, tartsatok velem a továbbiakban!:

ZENEI ELŐJEGYZÉSEK/MÓDOSÍTÓ JELEK#1 -  KERESZT ÉS BÉ ELŐJEGYZÉSEK ÉS JELENTÉSEIK A KOTTA ELEJÉN

Bizonyára vannak köztetek sokan, akik játszani tanulnak hangszereken, legyen szó furulya, hegedű, klarinét, fagott stb. hangszerekről, és találkoztatok már ezek kapcsána kotta elején lévő "Bé" vagy kereszt előjegyzésekkel. Akik még zöldfülűnek számítanak a zenetanulásban, azoknak készül ez a cikkem főként, akik viszont régen tanulták, és szeretnék feleleveníteni tanulmányaikat, azoknak is ajánlom posztomat. Vágjunk bele!:
Mi az a zenei előjegyzés? Ezek más néven módosító jelek, melyek a nyugati kottaírással együtt alakultak ki bizonyos kották elemeiként. Régebben úgy fejlődött megformálásuk, ahogyan a kottajegye kmaiformája kialakult. Mára ezek már olyannyira teret hódítottak maguknak, hogy alapelemeit képezik a hagjegyírásnak. Ezeknek négy fajtája van, melyek a következők: KERESZT (sharp), KETTŐS KERESZT (double sharp), BÉ (flat) és FELOLDÓ JEL (natural sign) . A felsorolásban említett módosító jelek közül ebben a részben mi most a kereszt és bé-jelekkel fogunk röviden megismerkedni, amelyek egyben a legfontosabb alapkövei a kottaírásnak, mivel a legtöbb kotta 1-től 7 jelig tartalmazza őket előjegyzésképp, ritkábban találkozni lehet a 7-től több kereszttel is.
Mit jelöl a kereszt és Bé a kotta elején? Ezek a jelek fel-illetve leszállítják azt az alaphangot, mely előtt állnak.

1.)  - az alaphangot egy fél hanggal felemeli. Előjegyzésként is használatos, az ezzel módosított hangok -isz előtagot kapnak. Pl.: Fisz (F^#); Disz (D^#); Hisz (H^#).

2.)  - az alaphangot egy egész hanggal leszállítja, ő is használatos előjegyzésként. Az ezzel módosított hangok -esz vagy -sz utótagot kapnak. Pl.: Esz (E^b); B (H^b/B^b); Gesz (G^b).

A fentieknek megfelelően most először a kereszttel jelzett kottákról írok nektek összefoglaló táblázatot, majd a B-s elekt fogjuk megismerni, íme: