Sziasztok! Tudom, már egy hónapja függesztve volt az oldal, de nem véglegesen, hiszen visszatértem most már. Igaz, ezúttal sem lesz gyakori friss rajta, mivel van egy-két magánéleti esemény, ami miatt ritkítani fogom bejegyzéseim sorát. A lényeg azonban, hogy új kinézet került portálomra, mely most szorosan a témaköréhez kötődik, mivel képein a Piano Tiles 2-alkalmazás, egy STAGG elektromos halkhegedű és egy Yamaha Szoprán furulya található. Átalakítottaam továbbá a navigációt is, mely visszakerült a bal oldalra. A chatet - egy kedves kérésre és saját döntés alapján is - végleg leszedtem, mert innentől kezdve nem vagyok hajlandó a névtelen idióták magánéletembe való belekontárkodását és zaklató szövegeit olvasni. Csatornám frissítéseit természetesen első kézből olvashatjátok itt továbbra is, valamint felvételt kérhettek facebook-os csoportjába is, mely a C Sharp Melody Csoportja - nevet viseli. 

Nos, mára ennyi, de igyekszem lehetőségaimhez mérten frissíteni oldalamat. A következő frissítésig kellemes napot kívánok valamennyiőtöknek, és persze örömökben és különlegességekben gazdag adventi készülődést is! Ne feledjétek el vasárnap meggyújtani az első gyertyát koszorúitokon, ha ti is megemlékeztek adventről! :)

Eleinte még csak álom volt. Hittem abban, hogy megvalósul, minden vele megformálódott álomfoszlányomból merítve a valóságba. Segédvideókat néztem, a nagyokat hallgattam, olykor imitáltam is a vonózást úgy, mintha Őt tartanám kezemben, vagy egy csellót. Ezt minden komolyzenei dallam meghallgatásakor, melyben szerepelt, elismételtem, míg nem az imitációm 2016. június 7-én már nemcsak az imitált húrozás-vonózás volt az egyetlen társam, ha Őt hallottam, hanem immár én is megtapasztalhattam milyen a kezemben tartani. Igen, az a titkokzatos Nagy Ő pedig nem volt más, mint a: hegedűm.

Egy teljesen fekete szépség, mely piros feliratú fekete, kék bársonnyal bélelt tokba csomagolva érkezett a Muziker szlovák telephelyéről, egy, egy napos utazást követően. Elsőre hatalmasnak éreztem ezt a 4/4-es hegedűméretet a kezemhez viszonyítva, de lenyűgözött első látásra. Mondhatom azt is, hogy "beleszerettem" az egész hangszerbe. Vonóját először kezembe tartva kissé ügyetlen voltam, emlékszem, a csillárt is majdnem levertem vele.
Az első gyantázást követően húrjain úgy siklott a vonó, mint szán a frissen havazott tájon, s hangja elbűvölte lelkem legmélyebb zugát is. Stagg márkájú tüneményem minden letételt követően elvonási tüneteket produkál bennem, mivel a közöttünk lévő vonzalom nagyon erős. Gyerekkorom nagy álma, hogy egyszer hegedülni tanulhassak, ezen a - legjobb barátnőm által elnevezett -Fekete Királynőn most megvalósult.
Már közel egy hónap eltelte után nagyjából a The Sims 4 főcímdalát sikerült kicsalogatnom húrjain dallamonként, ugyanígy Celine Dion "My Heart Will Go On" című dalát és az "I'm Alive"-ot is. Pedig, esküszöm, csak nem régen kezdtem el hegedülni. Többen azt mondják, az is határoz a dologban, hogy 10 éve játszom furulyán, igaz azt is autodidakta módon, mivel első hallás után visszajátszom a hallott dallamot a hangszeren. A hegedű is ez a szituáció marad, amíg nem tudok hegedűtanárt keríteni magamnak valahonnan. És ezzel a módszerrel nehéz lesz boldogulni vele, de hiszek abban, hogy sikerülni fog, és a hangszerhez kapcsolódó erős kötődésem lesz az, ami egyre inkább orientálni fog a siker felé vezető úton....

"Éjfeketében játszó hagnszer-tünemény,
Kit lelkem óhajtott a 20 év peremén.
Kiért dallamokba zárva rebegett ajkam,
Kit egy hónappal ezelőtt vehettem karba.
Fekete, polírozott testén a nap korngja
tekinti meg orcáját kacérkodva."

A kérdést a realitások talaján maradva sokkal könnyebb megválaszolni,mint gondolnánk, ugyanis valóban ez a helyzet. Hónapokkal ezelőtt még csak álmodoztam arról, milyen lehet hegedűn játszani, melyen való előadás alkalmával akár érzelmeit is kimutathatja művésze, ugyanez az altfurulyára is értetődő. Most azonban ez valósággá vált számomra. Alig 2 hónapja az utólag, míg lassan 1 hónapja az előzőleg említett hangszer boldog tulajdonosává léptem elő.